9. fejezet: Kiút

Sziasztok!
Nem tudom, hogy mennyire volt világos az előző fejezet vége. Annyi történt, hogy Aeron apja nem csalta meg az anyját, és ő mentette meg. A többiek (Mira, Ted, Lissa, stb) pedig zavarban voltak, nem tudták, hogy hogyan reagáljanak Aeron viselkedésére. Szóval annyi az egész, hogy nem volt a valóságban megcsalás és Adam Redway volt a megmentő :) Aeron csak képzelte a dolgokat.

Ui: Már nem csak a regisztrált felhasználók írhatnak véleményt! ;)


Az elkövetkező napok összefolytak, nem voltam ura önmagamnak, teljesen elvesztem a zavarodottságban. Fogalmam sem volt, hogy mi történt velem. Minden Scary változatát támasztotta alá, de nehéz volt hinnem olyasmiben, ami ellentmond az emlékeimnek. Soha többet nem hozta fel ezt a témát, és én magamra maradtam lélekben. Éjjelenként már nem Rebeccával álmodtam, egyre kevesebbet gondoltam rá. Álmaimban Sherilyn és Scarlette szerepelt. Olyan dolgokat láttam, amiket nem értettem, és amiket nem tudtam felidézni. Fontosak voltak, de hiába törtem az agyam, tehetetlen voltam. A titkok felőrölték a mindennapjaimat, újra vágyni kezdtem az alkoholra és a drogokra, akárcsak a barátaim halála után. Meg akartam szabadulni néhány órára az életemtől, és csak egy kicsit érezni azt a mámort, amit olyankor érzek. A boldogsághoz fogható állapot. Sokáig nem volt más mentsváram, talán ezért vagyok most itt. Még hálás is lehetek, hogy nem az elvonóra vittek. Eddig nem hiányzott, nem voltam függő, ahogy hitték. De most amikor már a saját elmémben sem bízhattam, mindennél jobban vágytam rá.

- Ted… nézd… nem tudod, van a faluban kocsma vagy ilyesmi? – kérdeztem meg végül az egyik nap. Sok időt töltöttem velük, de nem említettem a téves emlékeimet. Ők sokkal könnyebben elfelejtették a kínos incidenst, mint a családom. Az apám haragudott rám, amiért azzal vádoltam, hogy hűtlen az anyámhoz, az anyám meg volt róla győződve, hogy nincs minden rendben a fejemben, de aztán az agyrázkódásnak tudta be. Melissa mintha érezte volna, hogy ez több annál, és még mindig furcsán viselkedett velem. Egyre inkább távolodott, én pedig nem vettem a fáradtságot a testvéri kapcsolatok ápolására. Rögeszmém lett, hogy megtudjak minden titkot, éberen figyeltem Scary minden egyes szavát, és igyekeztem minél többet megtudni Mirától, hiszen ő sokat beszélt, akaratlanul is mondhat olyat, ami közelebb visz a megoldáshoz.

- Nos… minden faluban van kocsma, természetesen itt is – válaszolta végül Ted, kirángatva a gondolataimból és közben tovább kertészkedett.
- Szuper! – kiáltottam fel igazi lelkesedéssel. Talán végre kikapcsolódhatok egy kicsit, talán végre megszabadulhatok mindentől egy kicsit. Egy kis vodka, egy kis pálinka… egy kis tequila. Mennyország. Szükségem volt rájuk.
- Ha gondolod, benézhetünk egyik este… - ajánlotta vigyorogva. – Úgyis régen voltam bármerre is. De a nő kínálattól ne várj túl sokat, nem nagyon vannak itt valamire való nők.
- Szívesen, amúgy sem terveztem, hogy felszedek valakit – nyeltem egyet. Nem erre tényleg nem vágytam. Nem kellett nekem egy nő se, nem, még biztos, hogy nem.
- Mi ez a sutyorgás? – hallottam egy kedves vidám lányhangot. Mira csatlakozott hozzánk. Hogy tud mindig ennyire jókedvű lenni?
- Férfi dolgok – vonta meg a vállát Ted, és láttam, hogy a tekintete Mira dekoltázsa felé pillant. Majdnem elnevettem magam. Jó páros lennének, de túl gyávák megtenni az első lépést.
- Ó, értem. Aeron, van egy jó hírem! – nézett rám boldogan mosolyogva, csillogtak a szemei. – Hópehely előkerült!
- Mi? Komolyan? Végre! – kiáltottam meglepetten. Hát mégsem esett baja a gyönyörű fehér lónak, az én hibámból. Már indultam volna, hogy megnézzem, hogy van, amikor Mira finoman a vállamra tette a kezét.
- Azt hiszem, ezzel még várnod kéne – kért csendesen. A tekintete könyörgött. Miért ne nézhetném meg a lovat? Hiszen miattam veszett el, ő volt velem, amikor kiborultam. Ő is látta Sherilynt. Muszáj volt legalább megnéznem.
- Miért?
- A szüleid kérése, hogy ne engedjünk az istálló közelébe. Még. Kérlek… Én… azt kell tennem, amit mondanak…
Komoran bólintottam. – Hát persze, én csak egy taknyos vagyok, aki semmit nem engedhet meg magának – sziszegtem dühösen. Nem a lányra voltam dühös, hanem a szüleimre. Gyerekként kezeltek és ez szörnyen dühített. Több mindent tapasztaltam, mint akármelyik idős ember. Csak pár hónap és betöltöm a nagykorúságot. De a szüleim szemében mindig egy kisfiú maradok, akinek mindent meg kell tiltani, természetesen mindent csak önmaga érdekében. Szuper. Támadt egy ötletem. Ted azt mondta, hogy valamelyik este. Miért nem lehetne a mai, az? Elegem van a szabályokból, szabadságra vágytam. Kiút kellett ebből a börtönből.
- Ted? Akkor amiről beszéltünk… ma este?
Meglepetten nézett rám, aztán megvonta a vállát.
- Miért is ne? Este tízkor gyere ki.
- Oké.
- Miről beszéltek? – kérdezte Mira aggodalmasan. Eszem ágában sem volt elárulni neki. Ez nem őrá tartozott. Kedveltem őt, de nem bíznám rá a titkaimat.
- Semmi érdekes. Semmi, amitől aggódnod kéne – nyugtattam meg, aztán elköszöntem. Végre történt valami érdekes. Elmegyek és iszok. A többit majd később kitalálom.

- Hova mész? – kérdezte este Scary, amikor indulásra készen tettem a kezem a kilincsre. Megfordultam, csak azután válaszoltam.
- Teddel kikapcsolódunk egy kicsit – vontam meg a vállam. Nem kellett pontosan tudnia mindent. Túl kíváncsi volt. De ő sem mondott el mindent, én miért tegyem?
- Azt hittem, hogy a nőkhöz vonzódsz – jegyezte meg gonosz hangon. Felszisszentem. Nem bírtam, ha megjegyzést tett bárki is a férfiasságomra. Undorodtam még a homoszexualitás gondolatától is.
- Nyugodtan közlöm, hogy még mindig a nőket szeretem, megkímélhetsz a hasonló epés megjegyzésektől.
- Akkor mit csináltok?
- Elmegyünk valahova, talán van valami probléma?
- Hova?
- Közöd? – csattantam fel. – Istenem, rosszabb vagy, mint az anyám. Ne aggódj, vigyázok magamra, nem dőlök be a cukros bácsinak, és nem megyek el E.T-vel, ha megkér, hogy kísérjem haza.
Scary felnevetett.
- Ne haragudj, csak aggódtam. Sherilyn miatt – vallotta be zavartan. Hirtelen olyan védtelennek és gyengédnek tűnt. Nem gondolkoztam azon, hogy mit is csinálok. Hirtelen közelebb léptem és átöleltem… a levegőt, ahol ő állt. Még mindig furcsa volt egy szellemet érinteni, de mégis éreztem őt. Visszaölelt. Percekig álltunk összefonódva, amikor végül lesütött szemmel hátrálni kezdett.
- El fogsz késni – suttogta, de nem nézett rám. Talán valami rosszat tettem? Nem kellett volna átölelnem. Talán félreértette, pedig egy nem volt több… barátságnál. Barát. Olyan furcsa.
- Igazad van. Megyek – köszörültem meg a torkomat és elindultam kifelé a szobámból, majd halkan leosontam a lépcsőn. Nem tarthattak volna vissza a szüleim, de nem akartam veszekedni, úgyhogy inkább titokban távoztam. De lassan beszélnem kell velük. El kell, hogy fogadják, felnőttem. Ezen nem változtathatnak.

Ted már várt, bár egy kicsit idegesnek tűnt. Felém nem mutatta, de láttam rajta. A birtok határánál beszéltük meg a találkozót. Vidáman köszöntem rá és elindultunk. A falu nem volt olyan messze, mint ahogy azt gondoltam. Egy rövidebb erdei úton mentünk, és negyed óra múlva már meg is láttam az első házakat. Kis falu volt, de a kocsma természetesen itt sem maradt el. Messziről hallottam a kiszűrődő zajokat és elmosolyodtam. Alig figyeltem arra, hogy miről beszél Ted. Tapintatlan modoromat az izgalomnak és az alkohol iránti vágyamnak tudtam be. Bár talán alapból egy tahó bunkó vagyok. Ez is lehet. A hely elég lerobbant volt, alig láttam valamit a füsttől, és mindenütt részeg, büdös emberek voltak. Kivénhedt részeg nők illegették magukat, büdös férfiak itták liter számra a sört, a bort és a pálinkát. Szánalmasak voltak, még akkor is, ha én csak részeg akarok lenni. Az más. Legalábbis azt gondoltam. Tednek persze ezt nem említettem, bár eléggé kiismerte magát idebent. Egyenesen a pulthoz ment és egy sört kért, én pedig egy pálinkát. Nem akartam vesződni gyengébb dolgokkal.
- Nem aprózod el – vigyorgott Ted.
- Szeretem a pálinkát.
- Alkoholista – nevetett, de tudtam, hogy viccnek szánta. Vele nevettem, és miután egy húzásra kihúztam az apró italt, kértem még egyet, majd még egyet és még egyet. Minél többet ittam annál beszédesebb, és szórakoztatóbb lettem. Csak beszéltem és beszéltem, és elöntött a kellemes mámor. Végre.