Facebook

Sziasztok!
Regisztráltam Ginewra Write néven a facebook-ra a könnyebb kapcsolattartás végett :) Nos.. a Write vezetéknév csak rögtönzés volt, mert nem engedte a rendszer, hogy csak Ginewra néven legyek fent :D Jelöljetek be bátran, hisz azért csináltam :) Minden információ itt lesz rólam és a történetemről...
Puszi:
Ginewra

15. fejezet: A Látó

- Én tényleg szeretlek téged, Het – suttogta egy fiatal nő. Barna haja ziláltan omlott a vállára. Egy férfi állt előtte dühösen.

- Akkor miért? Miért Amarante? – suttogta fájdalmasan. – Elárultál engem.

- Nem én soha! Hogyan magyarázhatnám el néked szörnyűséges bűnömet? Nem volt meg a szabad akaratom, kérlek, higgy nekem. Szeretlek.

- Én is szeretlek, de hinni? Ó, miért hinnék benned? Van tán fogalmad, hogy kivel osztottad meg ágyadat?

- A férfi nem tűrt ellenszegülést, nem volt választásom. A nő tárgy, egy eszköz, melynek engedelmeskedni kell a férfi akaratának. Ezt mondta nekem, és nem mondhattam nemet. A családom élete és halála az ő kezében pihent.

- Megfenyegetett? – kérdezte a férfi sápadtan. A düh már nem is a nőre irányult. – Zeusz bántott? Tett ellened?

- Zeusz? – kérdezte Amarante összezavarodva.

- Ő Zeusz, az Istenek Istene. A felesége az én ismeretlen édesanyám. A mostohaapámnak adtad, azt, mit korábban nékem.

- Szentséges ég! A magasságos Zeusz? Jajj, nekem! Villámsúlyt majd meg vétkeimért.

- Te nem vétkeztél, szerelmem. Ó, Amarante, nagyon szeretlek tégedet.

- Szeretlek, Hetsis.

A kép megváltozott. A Hetsisnek nevezett férfi egy nála idősebb férfival vitatkozott. Sötét utcákon tartottak hazafelé, amikor esni kezdett az eső. Abbahagyták a vitát és futni kezdtek. Az ég hatalmasat mennydörgött, és szüntelenül villámlott. Egészen addig, amíg egy villám bele nem csapott az idősebbik férfiba.

- Apám! – üvöltötte Hetsis kétségbeesetten, majd mikor térdre rogyott az elszenesedett test mellett, ő belé is bele csapott egy villám. Azonnal meghalt.

Újabb kép, más helyszín, talán egy másik idő. De most is sötét esős idő volt. A szél vadul fújt, senki nem volt az utcákon. Kivéve egy fiatal nőt, aki a hasára szorított kézzel tántorgott előre. Elszánt volt, de mégis rettegett. Egész testét remegés rázta. Talán a hidegtől, talán a fájdalomtól. De nem állt meg, csak ment tovább. Néha összegörnyedt a fájdalomtól, és egy férfi nevét ismételgette. Néha szidta, néha sírt utána. Maga sem tudta, hogy mit érez. Talán csak rettenetesen félt, még soha nem félt ennyire. A teste áttetsző volt. Talán nem is volt ember, inkább egy szellem. Mégis annyira élethű volt. Egy idős nő nézett ki az egyik ablakon, de nem látta az utcán szenvedő szerencsétlent. És ha látta volna, se érdekelte volna. Ebben a korban mélyen megvetették azokat a nőket, akik házasságon kívül estek teherbe. A világ egyik legsúlyosabb bűne volt, még akkor is, ha az a nő nem is tehetett róla.

Talán a végtelenségig bolyongott volna, ha nem bukkant volna fel a sarkon egy tündöklő alak. Hideg mosollyal az arcán figyelte a lányt, és lassan közeledni kezdett felé. A nő összerándult, mintha érezné, hogy figyelik. Tudta, hogy mit jelent ez. A falnak támaszkodott és megfordult.

- Nem volt még elég, ó, istenek? – kérdezte behunyt szemekkel. Az idegen hidegen felkacagott.

- Jó nézni a nyomorodat, ember… azaz, szellem. De nem ezért jöttem. Alkut ajánlok néked.

- Alku? Miért? Miért volna az jó néked? – kérdezte bizalmatlankodva, és egy kicsit lejjebb csúszott a föld felé. Nem bízott a nőben. – Ki vagy te?

- Erisz lennék, a viszály istennője.

A szellemlány keserűen felnevetett. – Akkor mégis milyen alku?

- Nem állsz az utamban, szellem. Te nem, de Héra igen. Ő tette ezt veled, Megairával és Hékatéval. Nos, nem áll szándékomban visszavonni az átkukat, mert nem vagyok botor. De enyhíthetek a sorsodon, vagy legalábbis az utódaid sorsán.

- Hallgatlak. Amarante a nevem.

- Tudom, szellem. Az ajánlatom a következő. A gyermekeid választhatnak, megkapják a normális élet lehetőségét. Csak a haláluk után válnának lidérccé, és választhatnának. Még képességeik is lennének, mert Tisziphoné belekavart Megaira átkába egy kicsit. Tudod, egymással is háborúzunk. Nos, mit szólsz hozzá?

- Mi ennek az ára, istennő? Túl szép, ó túl jó, hogy ez mind valós légyen.

- Az életed, Amarante. Amint világra hozod három gyermeked, meghalsz. Segítek neked, de nekem adod az életed. Hogy nekem ez miért jó? Mert támadási felületet ad Héra ellen. Zeusz és Héra összevésznek, Megaira Hékatét és Tisziphonét okolja majd. Áll a bál majdan az Olümposzon. A minap volt egy beszédem az ifjú Kasszandrával. Ő látja a jövőt, bár Apollón elintézte, hogy senki se higgyen a szavaiban. Nos, én hiszek, én tudom az igazságot. Látta a lidércek jövőjét, és egy napon méltó ellenfelei lesztek az isteneknek. Ez nekem fantasztikus. A viszályból táplálkozom. Az utódaidra sok minden vár. Lidércfények és Látók.

- Látók? – kérdezte Amarante összezavarodva. Nem egészen értette a rengeteg jövőről szóló utalást. Egy olyan jövőét, amiben ő halott lesz. Egy jövőét, amely csak azért születhet meg, hogy viszályt szítson.

- Az egyik fiad, az első beleszeret Kasszandrába, Apollón drága majdnem kedvesébe. A cafkának születik majd tőle egy gyermeke. Az ő utódai a Látók. Ők fogják egyedül látni a lidérceket.

- Miért mondod mindezt el nekem, ó, istennő?

- Ó, még nem is említettem. A túlvilágon a rabszolgám leszel. Ez is az alku része. De megéri, nemde bár? Olyan hatalmad adok az utódaidnak, ami a számkivetettből igazi különlegességgé emeli őket!

- Csak a viszály miatt tevéd.

- Mi másért? – nevetett. – Semmi más nem bosszantja majd így fel a drága Hérát. No és Apollón, amikor megtudja, hogy Kasszandra ő helyette egy lidércet választott? Őrjöngeni fog. A bosszúállókról nem is beszélve. Benne vagy, szellem? Természetesen mondhatsz nemet is, de akkor azon nyomban megöllek. Az is felbosszantja majd az isteneket, de nem Hérát, hanem Zeuszt. Nekem úgyis jó. Szóval?

- Kénytelen vagyok igent mondani, istennő.

- Ez a beszéd, szellem. Halld hát szavamat… - tárta szét a karját Erisz, majd a kép megváltozott. 

A tisztás tűnt fel előttem, ahol az imént a családommal jártam. Ugyanaz volt, mégis teljesen más. A virágok még inkább tündököltek, de Nimare kapui szinte ragyogtak, arannyal, smaragddal és más különleges drágakövekkel volt kirakva. Egy férfi és egy nő állt a bejáratánál. A nő nem volt más, mint Sherilyn. A férfit még soha nem láttam ezelőtt. A fejét rázta.

- Nem tetszik ez nekem, drágám. Mi értelme ennek a rengeteg virágnak? Szereted kihasználni a Látókat, hát akkor miért tiltod el őket innen?

- Nézd, van raktáron a saját házi börtönömben néhány Látó, de az egyik különös dolgot jövendölt nekem. Hogy egy nap lesz majd egy fiú, aki veszélyezteti a hatalmamat. Egy Látó. Nem engedhetem Nimare városába, csak a felügyeletem alatt.

- Őt is bezárod majd?

- Előtte elszórakozom vele. A Látókra különösen veszélyes vagyok, édes. Olyan dolgokat láttatok velük, amik valójában ott sincsenek. Bár igaz, ami igaz, sok erőt vesz el tőlem, úgyhogy nem tehetem gyakran. A virágok azért vannak, hogy elbódítsanak minden erre tévedt Látót, és a további sorsáról majd én rendelkezem. Ezek a virágok különlegesek. Apollón kertjéből loptam őket, ő termesztette őket a régi kedvese fattyúinak távol tartására.

- Kikezdesz az istenekkel, Sherilyn? – kérdezte döbbenten a férfi.

- Drágám, hol van belőled az a bátorság, amit szeretek? Az istenek gyengék, csak veszekednek a cselekvés helyett. Mire eszükbe jutok, már késő lesz – nevetett. Hosszú fekete haját ezúttal kiengedve hagyta, és játszadozott vele a szél. Olyan ördögi volt, hogy talán még a bosszúállás istennői is megirigyelték volna.

- És mi lesz, amikor letelik az időd és át kell adnod a hatalmat az Utódnak?

- Te tényleg ennyire naiv vagy? Az én hatalmam nem ér véget, sem az Utód sem a Látó nem áll majd az utamba. Érthető voltam? Mindent megteszek, hogy az idők végezetéig én legyek a Lidércfény. Aki az utamban áll, azt megölöm. Már alig várom azt a bizonyos Látót, jól eljátszom majd vele…

- Tudod már, hogy ki lesz az?

- A neve Aeron Redway, de még meg sem született.

Helyzetjelentés :)

Sziasztok!
Tudom, hogy nagyon régóta nem volt friss, és rettentően félek, hogy eltűntök... úgyhogy leírom, hogy nagyjából mi a helyzet. Most egyelőre az Aranymosás tűnik nagy lehetőségnek. Korábban írtam már róla, és arról is hogy hogyan segíthettek nekem :D A magánkiadást egyelőre félretettem, mivel nem sok jelentkező akadt az esetleges könyvekre... amennyiben az Aranymosás nem jönne össze, minden bizonnyal megvalósítom. Rengeteg tehetséges író van ezen a versenyen és hát kevés esélyt látok, de azért igyekszem.
Esetleg kövessétek végig a versenyt hétről hétre és nézzétek meg a fordulóknál Barbara Kőrös bejegyzéseit :)
Puszi: Ginewra

Aranymosás

Sziasztok!

A segítségeteket szeretném kérni! Indultam a Könyvmolyképző vöröspöttyös oldalán az Aranymosáson, ahol különböző feladatok megoldása után néhány szerencsésnek soronkívül elolvassák a regényét. Tehát a Lidércfény a tét :)

Nem lájkokban dől el a lényeg, de a közönségszavazat igen. Kérlek, ha tetszik lájkoljátok az az oldalon Barbara Kőrös bejegyzését. Az éppen aktuális forduló kiírása alatt van :D

Köszönöm!!

Puszi:

Ginewra