Sziasztok! És itt a vége... Köszönöm azoknak, akik bátorítottak és írtak véleményt! Nagyon sokat jelentett nekem mindegyik. Remélem, akik most ezt elolvassák írnak nekem még egy sort :) Köszönöm hogy itt voltatok! Még biztosan lesz mit olvasnotok tőlem, de nem biztos hogy mostanában :/ :)
Remélem tetszeni fog a fejezet Scarlette szemszögéből!
Hűvös
őszi nap volt, amikor Aeron már nem bírta tovább a titkolózást. Be akart
mutatni a családjának. Én egy kicsit féltem. Mi van, ha felismernek a
kastélyban látott fényképről? Vagy ha nem leszek nekik szimpatikus. Ha azt
mondják, hogy a fiuk nálam sokkal jobbat érdemel.
Aeron
bezzeg teljesen nyugodt volt. Azzal a mosolyával nézett rám, amivel tudta, hogy
helyben elolvadok. De mégis… szívesebben álltam volna újra szemtől szemben
Sherilynnel, minthogy kitegyenek a családi közutálatnak. Bár amíg nem tudják,
nincs miért utálniuk. Na, majd akkor. Előbb utóbb Aeron kénytelen lesz nekik
mindent elmondani, hogy miért nem fog soha megöregedni. Hogy miért nem lesz
soha unokájuk, legalábbis Aeron részéről. Hiszen mi már erre képtelenek
voltunk. Azok a lidércek, akik szülők voltak, még emberi életükben váltak azzá.
Mi pedig már nem voltunk emberek.
-
Készen állsz? – kérdezte Aeron vigyorogva. Nem mondhattam nemet. Már így is túl
sok csalódást okoztam neki, és olyan boldog volt mostanában. Mintha a saját
boldogságomat láttam volna a szemeiben. Végre elengedte a múltat, végre a
jelenben élt. Mira halála megviselte, de ezúttal nem egyedül kellett
szembenéznie vele. Itt voltam én. Nem hittem volna, hogy valaha újra szerelmes
leszek. Főleg miután mindent elvesztettem az életemben.
Visszanéztem
a szerelmem kék szemeibe és bólintottam.
-
Igen, mehetünk – szólaltam meg, mire ő kinyitotta a bejárati ajtót. A
nappaliban többen voltak, mint ahogy terveztük. Csodaszép lakás volt, tágas és
barátságos. Narancssárga, családi képekkel borított falakat láttam meg elsőnek,
aztán a lábaim puha, bolyhos fehér szőnyegbe süppedtek. Kellemes érzés volt.
Egy sarokban egy tágas étkező asztal foglalt helyet, itt ültek Aeron szülei.
Nem messze egy kényelmes fekete bőrkanapé, amin három lány trécselt vidáman. Az
egyikükben Melissára ismertem, a másik kettő bizonyára a barátnői lehetettek. A
tévében néztek valami valóság show-t és azt beszélték ki, egymás szavába vágva.
A könyves polc a tévés szekrény mellett volt. Telis tele könyvekkel. Imádtam
olvasni, és talán a vágyakozás kiolvasható volt a szememből, mert Aeron
elmosolyodott. Aztán megköszörülte a torkát. Hirtelen mindenki észrevett
minket, és meglepetten mértek végig. Zavartan elmosolyodtam.
-
Jó estét, Mr. és Mrs. Redway – köszöntem elsőként Aeron szüleinek, majd a
lányokhoz fordultam. – Sziasztok. Én Scarlette vagyok.
-
Szia kedvesem – szólalt meg Mrs. Redway egy kis fáziskéséssel és kedvesen rám
mosolygott. Majd mindenki köszönt. Lissa barátnői furcsa utálattal néztek rám,
főleg a szőke. Talán tetszett neki Aeron? – Gyertek, üljetek le ide mellénk –
udvariaskodott tovább, és kedvesen intett a maguk mellett lévő székekre. – Ne
haragudj, nem számítottunk rád. Aeron nem is mondta - nézett neheztelően a
fiára.
-
Nem gondoltam, hogy be kell jelentenem, ha be akarom mutatni a barátnőmet –
vonta meg Aeron a vállát vigyorogva. Mire a szőke lány felszisszent. –
Scarlette, ők a szüleim, ő ott Melissa a húgom.
-
Szia – mosolygott rám Lissa kedvesen. Ő szinte ragyogott a boldogságtól, hogy
Aeron végre talált valakit. És gyanakodva nézett rám, mintha felismert volna.
De nem tette szóvá.
-
Ők pedig Lissa barátnői, Sharon és Betty – mutatott a szőke, majd a barna hajú
lányra.
-
Szia – köszöntek nem túl barátságosan, majd visszafordultak a tévé felé, amiben
egy nagyon értelmes műsor ment. Biztos nem bírnám végig nézni.
-
Mióta vagytok együtt? – kérdezte Aeron apja.
-
Pár hete – feleltem a jól megbeszélt hazugságot. – Nemrég költöztünk ide a
városba a nővéremmel. Csak néhány hete iratkoztam be abba az iskolába, ahova
Aeron is jár. Ott ismerkedtünk meg.
Aeron
anyja boldognak tűnt. Mintha már ezer éve várt volna erre a jelenetre. Azonnal
megkedveltem őt, bár azt nem mondhattam, hogy én már mindent tudtam róluk. Nem
mondhattam, hogy együtt töltöttük a nyarat, csak akkor én még szellem voltam.
Szerintem kényszerzubbonyban szállítottak volna el.
-
Nagyon örülök nektek. Tudod mit? Szólíts csak Evának – kacsintott rám, én pedig
bólintottam. Nem esett nehezemre. Hiszen voltam annyi idős, mint ő. De ő még
ezt sem tudhatta. Ki is akadt volna.
-
Mi most felmegyünk. Megmutatom Scarnek a szobámat – szólalt meg Aeron és rám
kacsintott. Elpirulhattam, mert Melissa felnevetett. Szó nélkül követtem
Aeront, és mikor végre kettesben maradtunk magához vont, és megcsókolt. Egyik
kezemmel átöleltem a nyakát, majd a másik kezemmel a hajába túrtam. Nem tudom,
hogy meddig csókolóztunk, de a szenvedély és a kábulat minden mást eltüntetett.
Még érzékeltem, hogy együtt dőlünk az ágyra és szépen lassan megszabadulunk a
ruháinktól, majd a külvilág elcsendesedett. Együtt indultunk a boldogság felé.
Nem számít, hogy mi lesz később, nem számít, hogy nem élhetünk örökké az
emberek között, de itt az ideje, hogy legalább egy-két évig úgy tegyünk, mintha
lehetne normális életünk. Mintha normálisak lennénk, és nem szerencsés
különlegesek.
Sok
mindent éltem át az életem során, de egy dolgot megtanultam. Soha nem szabad
feladni. Az élet sokszor megtört, tönkretett, és úgy éreztem, hogy nincs
értelme tovább élni. Nem volt senkim, aztán mikor lett, mindent elvesztettem.
De amit az élet elvett, azt vissza is adja. Nekem visszaadta. Újra meg lett
mindenem, és én lettem a legboldogabb a világon. Többé nem hagyom, hogy
elveszítsem. Hiszen én szerencsés vagyok. Kevés embernek jut az igazi,
viszonzott szerelemből. Én a mázlista kiválasztottak közé tartozom, mert Aeron
itt van nekem. Én szeretem, és ő szeret. Csak ez számít.
Elolvasva! :( :)
VálaszTörlésSajnálom, hogy vége! Hiányozni fognak, ahogy Arielle és Nate is hiányzik! :) :(
Imádom az írásaidat és épp emiatt kérhetnék engedélyt arra, hogy a novelláidat is elolvashassam? ^^ *-*
Jah, hogy pár szót ejtsek a fejezetről is: rendkívül örülök neki, hogy végre mind a ketten boldogok! Megérdemlik a boldogságot ennyi viszontagság után!
Sok puszi Neked!
Nagyon várom az új írásodat! *-*
Köszönöm hogy mindig írtál! Persze, hogy kérhetsz, csak add meg az email címedet :) De nincs sok értelme, elég üres az a blog... Köszönök mindent! Igyekszem az új történettel :)
TörlésPuszi:
Ginewra
Szia!
VálaszTörlésMost hogy teljesen végig olvastam, nagyon sajnálom hogy vége lett.Nagyon tetszett, remélem lesz alkalmam még olvasni az írásaidat. Hiányozni fog, hogy várjam a következő fejezetett. Jó hogy a végén mégis csak boldogok lehettek együtt, ennyi akadály ellenére.
Hát nagyon várom az ujjabb töridet.
Puszika. Kitty
Szia Kitty!
TörlésKöszönöm! Én is remélem, hogy olvasni fogod :)
Puszi:
Ginewra
Ó, hát az utolsó fejezet is eljött. Nagyon szép lett és jó volt végre happy endet olvasni! :) Azért sajnálom, hogy vége, de gyönyörű és igzalmas történetet alkottál, szereti és gyűlölni való karakterekkel. :) Gratula!!! Remélem van/lesz még történeted. Puszi!
VálaszTörlésKöszönöm Ansyka! Lesz :) Nem tudom mikor, elég lassan haladok, de lesz :) Remélem megvársz és olvasni fogod!
TörlésPuszi:
Ginewra
Szia!
VálaszTörlésVan egy meglepi Neked nálam! :)
Köszönöm :)
TörlésNagyon tetszett a regényed,nagyszerű,hogy végül mindketten boldogok!
VálaszTörlésKöszönöm szépen! Örülök, hogy tetszett!!
TörlésNagyon jólett az egész. történet nagyon. imádom. fanrasztikusan írsz
VálaszTörlésKöszönöm :)
TörlésSzia!
VálaszTörlésIsmét itt vagyok, ezt a történeted is elolvastam, mert ez még kimaradt régen:) Csak ugyanazt tudom elmondani, mint a HP-nél. NAgyon jó a stílusod és nagyon tehetséges vagy. Gondolom most még pihensz, de ne add fel. Néha jönnek-kisebb nagyobb szünetek, de majd egyszer eljön az a pillanat, hogy jön az ihlet és a vágy, hogy újra írj.:) Biztosan így lesz, mert Te író vagy. Hatalmas tehetség van benned. És az hogy néha pihenőre megy az ihlet, ne keserítsen el. Ne félj, az olvasóid visszatérnek majd.:) Én több mint másfél évig pihentem és úgy tűnik vége, most nyáron újra "tollat" ragadok. Néha kell a szünet, emiatt ne légy mérges magadra. Nem siettett senki, visszavárunk majd..9
Szia Morwen! Hú.. hát az ilyen véleményekért érdemes írni :) Köszönöm szépen, nagyon! Neked is sok-sok ihletet az íráshoz!
TörlésSugarboo Extra Long Digital Titanium Styler
VálaszTörlésMade with ABS plastic sugar, Sugarboo Extra Long Digital Titanium titanium mens wedding band Styler. Features: -Paste titanium network surf freely -Hot titanium granite countertops -HOT titanium trim -FBS -Mild best titanium flat iron