Meg kellett mentenem, hiszen én sodortam veszélybe. Fogalmam sem volt, hogy mit érez, nem figyeltem semmire, csak játszottam a szerepem. Nem is sejtettem, hogy a színjáték valódi. De most nem veszíthettem el. Tudtam, hogy még mindig szeret, és most már azt is tudtam, hogy én mit érzek. Nem engedhettem meghalni. Siettem, ahogy tudtam, de féltem, hogy elkések. Nimare fényei egyre közeledtek, és mikor már teljesen pánikba estem, megláttam őket.
- Engedd el! – kiáltottam fenyegetően, és a tekintetemet rászegeztem. Ahogy megszólaltam minden megelevenedett. A szél feltámadt, az ég villámlani kezdett, a hajam százfelé szállt a levegőben. Mikor megpillantottam Őt… félni kezdtem. Az ellenségeim karjaiban volt, olyan idegen kifejezéssel, amit még soha nem láttam tőle. Mikor rám nézett… valami megváltozott, és a következő pillanatban a teste halványodni kezdett.
Döbbenten jöttem rá, hogy mi történt.
Lidérc lett.
- Köszönj a vendégünknek, kedvesem – szólalt meg Sherilyn mézes-mázosan, majd gyűlölködve szegezte rám a tekintetét. – Üdv, Lidércfény.
- Engedd el! – kiáltottam fenyegetően, és a tekintetemet rászegeztem. Ahogy megszólaltam minden megelevenedett. A szél feltámadt, az ég villámlani kezdett, a hajam százfelé szállt a levegőben. Mikor megpillantottam Őt… félni kezdtem. Az ellenségeim karjaiban volt, olyan idegen kifejezéssel, amit még soha nem láttam tőle. Mikor rám nézett… valami megváltozott, és a következő pillanatban a teste halványodni kezdett.
Döbbenten jöttem rá, hogy mi történt.
Lidérc lett.
- Köszönj a vendégünknek, kedvesem – szólalt meg Sherilyn mézes-mázosan, majd gyűlölködve szegezte rám a tekintetét. – Üdv, Lidércfény.
Szia!
VálaszTörlésMost találtam rá a regényedre, és kíváncsian vetem rá magam! Imádok olvasni! :)