"Néha csakúgy rám tör a szeretet. Elnyom bennem minden más érzést, és csak azt tudnám ismételgetni, hogy szeretem. Szeretem őket. Fontosak nekem. És ha kell… gondolkodás nélkül adnám az életemet értük…"
"Az élet olyan, mint a hullámvasút… Hosszan zuhansz a mélybe, száguldasz a bánat felé, csak néha villan meg a fény, de te mégsem látod… azt hiszed, hogy soha többet nem indulsz el a napfény és a boldogság felé. Pontosan ilyenek a nehéz időszakok az életünkben. Úgy tűnik, hogy minden ellened van. Minden körülmény, minden pillanat a földbe döngöl. Olyankor elveszíted azt, akit féltél elveszíteni. Csalódsz abban, akiben őszintén hittél. Eltűnik a biztonság, ami megvédett a gondoktól. Kételkedni kezdesz, abban, amiben biztos voltál. Bizalmatlan vagy azzal, akiben bíznod kéne. Elfelejted azt, amire mindig emlékezni akartál, és arra emlékszel, amit el akarnál felejteni. Szereted azt, akit gyűlölnöd kéne… és gyűlölöd azt, akit szerethetnél is…"
"Mindez már a múlt, elmúlt. Mégis mindig eszembe jutsz. Hiányzol. Nem akartam, hogy elmenj. Senki sem akarta. Mindig számíthattam rád, mindig mellettem voltál, amikor szükségem volt rád. És én szerettelek, még most is szeretlek. De már csak egy sírkő, néhány fénykép és az idővel egyre inkább elhalványuló emlékeim maradtak. És a szeretet, ami soha el nem törli a gyászomat, és soha nem hagyja, hogy elfeledjelek… mert örökké a szívemben élsz!"
"Magányos voltam a világban, idegennek éreztem magam. Aztán megtaláltam azt az embert, aki ugyanolyan, mint én, mégis teljesen más. Nem voltak téveszméim az örök barátsággal kapcsolatban, nem hittem benne. De hiszem, hogy ez tényleg örök, mert nélküle elveszek. Megmentette az életem. Ő lelkem másik fele, egy kincs, amit az élet barátnak nevez. Egy elfeledett testvér, akit soha nem adtak nekem, de soha nem is lennék boldog, ha nem találtam volna meg…♥"
"Újra kislány akarok lenni. Úgy visszamennék abba a korban, amikor még éltek azok, akiket szerettem, és akiket féltem elveszíteni. Úgy érezném újra azt a gondtalanságot, azt a boldogságot, amit akkor éreztem. Nem vettem észre a világ hibáit, nem fájt semmi, hiszen mindig volt valaki megvédett a bánattól. Fáj vissza emlékezni arra, hogy akkor mennyire más volt… mennyire jobb… amikor több volt a szeretet, több volt a boldogság, és voltak emberek, akik szerettek, voltak, akiket a családomnak nevezhettem… Talán ezért szeretem annyira, akik még megmaradtak nekem ♥…"
"A szerelem idővel elmúlik, egy idő után már nem szereted azt az embert, aki annyira fontos volt számodra, hogy a hibáit sem vetted észre. Azt az embert, aki nem vette észre, hogy bármit megtettél volna érte. Csak az a fájdalmas érzés marad, hogy miközben te hónapokig szenvedtél a hiánya miatt, ő szinte pillanatok alatt elfelejtett…"
"Kinevethetsz. Megvethetsz. Kibeszélhetsz. Titokban irigyelhetsz is. De azt, hogy valójában milyen vagyok, és mennyire tévedsz, azt soha nem tudod meg."
"Vannak olyanok, akik túl későn veszik észre, hogy volt egyszer valaki az életükben, aki tényleg szerette őket, amíg el nem üldözte őket. Csak akkor már késő. Mert a szeretet könnyen fajul gyűlöletté, az elhanyagoltság pedig fagyos közönnyé."
"Kiszolgáltatottnak lenni olyan, mint mikor a madár repülni szeretne az álmai felé, az útra, melyre mindennél jobban vágyik… csak a szárnyai egy másik ember kezében vannak. Addig csak nézheti, hogy hogyan repül a többi madár, és hogy az idő múlásával hogyan hullik minden álma darabokra…"
"Nehéz elmondani, nehéz kimondani, hogy mennyire gyűlölhetünk valakit. Nehéz mikor az az ember teljesen megváltozott, és már csak a hányinger jut róla az eszedbe, és az a sok fájdalom, amit ő okozott. Nehéz kimondani, mikor félünk ettől az embertől, félünk, mert tudjuk, hogy a szavakkal csak még rosszabb lesz, mert neki hiába beszélsz. Csak csendben megjátszod magad, és csendben gyűlölöd. Keservesen emlékszel arra a szeretetre, amit egykor éreztél. De ez a személy már csak egy baljós köd az életedben. Zavar, idegesít, hátráltat, megakadályoz mindenben, amiben csak tud, de semmi haszna nincs, semmiben nem számíthatsz rá többé. Csak gyűlölheted."
"Az élet nehéz és tele van váratlan fordulatokkal, olykor minden fantáziádat felülmúlja. Irányítani szinte lehetetlen, így csak sodródom az árral, remélve a legjobbakat. Nem tehetek mást."
"Az élet legrosszabb érzése a tehetetlenség. Amikor tudod, hogy muszáj megváltozni a dolgoknak, mert különben minden elveszik, és mégsem tehetsz semmit. Nincs meg hozzá a hatalmad, és csak némán várhatod, hogy egyszer talán eljön a te időd, és addig a világod talán nem hullik darabokra."
"Szeretni jó, de néha fáj. Amikor nem szeretnek viszont. Amikor egykor szerettek, de már csak te érzed így, és fogalmad sincs, hogy hol rontottad el. A büszkeséged nem engedi, hogy bármit tegyél, csak az elfogadás marad. El kell fogadnod, hogy már nem szeretnek… és megpróbálni továbblépni."
"A mosoly mindent szebbé tesz, akárcsak egy napsugár. Beragyogja a szíved bánatát, és életet lehel megfáradt testedbe. Nem vagyunk képesek csodát tenni, de mosolyt mindenkinek adhatunk, nem kerül semmibe."
„Én már csak egyetlen dolgot akarok tőled. Hogy megbánd. Hogy azt mondd nekem, hogy hülye voltál, amikor elengedtél. Csak ennyit akarok semmi mást. Ennyit talán megérdemlek…”
